összegzés

 Ma kaptam ezt a "leírást" :

Mindenkinek, aki ebben a világban éli az életét, a személyes múltja határozza meg a létét.

Minden embernek rengeteg lekötött energiája van, ami megakadályozza abban, hogy a döntéseit szabadon hozhassa meg minden pillanatban. A szokásaink váltak életünkké, megerősítve a hiteinkkel, amik a szabadságunk legalapvetőbb korlátai. Ezek a dolgok kisajátítják az életünket, megerőszakolnak bennünket, hogy csakis ezek szerint élhetjük azt, amit életnek nevezünk. 

Minden, a szokásainkból, a hitünkből eredő tettünk, csak tovább erősíti az amúgy is sziklaszilárdnak hitt egónkat. Ezzel a vélt valósággal szemben lépéseket tenni egy nagyon nehéz, viszont annál hatásosabb tett, ami a lényünk szabadságát szolgálja. 

A harcos-utazók egyik legösszetettebb feladata az összegzés (Carlos Castaneda, Taisha Abelar), amin keresztül fölszámolhatjuk a személyes múltunkat, a benne lekötött rengeteg életenergiát, és megteremthetjük magunkat olyannak, amilyenként ebben a világban el tudunk navigálni az életünkben. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, természetesen föl kell tárnunk mindazt magunkban, ami bennünket a szokásaink rabjává tett. Minden viselkedési sémánkat, beidegződött cselekedetünket, reakcióinkat az életünk minden területén számba kell venni, és kitisztázni mindet a gyökeréig, hogy semmi ne tudjon befolyásolni a döntéseinkben. Amikor eljutunk egy-egy minta gyökeréhez, azt megváltoztatva újra teremthetjük önmagunkat, olyannak, amilyennek valójában szeretnénk.

Minden egyes tudatos változtatás, egyre jobban gyengíti a bennünket fogságban tartó idegen elme erejét (Carlos Castaneda), ami az érzékelésünket továbbra is korlátok között akarja tartani. Persze nem fogja könnyen adni magát, hiszen az ittléte múlik rajta. Amikor sikerült megváltoztatni egy dolgot az életünkben, akkor azt lemásolva, finoman megváltoztatva, megpróbál bennünket újra visszacsalogatni a sorba. Hihetetlen stratégiai tárházzal rendelkezik, de nekünk is van „fegyverünk” vele szemben, mégpedig a fegyelmünk. Amikor az összegzéshez fogunk, mindent megpróbál, hogy elterelje a szándékunkat arról, amit kimondtunk. 

A fegyelem segítségével ragaszkodhatunk ahhoz, hogy összegezni akarunk. Persze ehhez nagyfokú kitartás kell. Az a szándék, amivel végre tudjuk hajtani ezt a harcos tettet, a csendből kell, hogy eredjen. Bármiféle más ragaszkodás, csak a lakónkat erősíti, hiszen minden ragaszkodás az elméből ered. 

Az összegzés a lekötött energiáink újra aktivizálását és átcsoportosítását jelenti. Mielőtt hozzákezdenénk az összegzésnek, érdemes egy füzetbe összegyűjteni, listát készíteni azokról a személyekről, akikkel bármilyen energetikai kapcsolatba is kerültünk, azokról az eseményekről, amik megtörténtek velünk. Vannak események, amiket nem kell összegezni, bár az életünkben túl sok ilyet nehéz találni. 

Minden olyan eseményt, ahol a reakciónk emocionálissá vált, azokat a szereplőket, akikkel bármiféle energiacsere jött létre, összegezni kell, mert ezekbe van elzárva, lerögzülve a legtöbb életenergiánk. Érdemes elkezdeni a mai naptól visszafelé menve, fölidézni az eseményeket, a szereplőket, lejegyezni, olyan részletességgel, amennyire csak emlékszünk. 

A legelső összegezendő téma a szexualitás. A legtöbb energia ebbe van lekötve. A jelenlegi kapcsolatot ne összegezzük, de ha az éppen aktuális kapcsolatból szeretnénk kilépni, azt is lehet, sőt érdemes. Minden szexuális együttlét rengeteg energiát köt meg, ezért érdemes az elmúlt kapcsolatokat összegezni. Ha valaki igazán lelkiismeretes, akkor nem csak a szexuális együttléteket összegzi, hanem a legutolsó, a másikra irányuló vággyal teli pillantásait is, amit a fejében tovább folytatott, és nem hagyta meg annak, ami abban a pillanatban volt. 

A listánk segítségével végigmehetünk az egész életünkön, és minél többet összegzünk, annál többre fogunk emlékezni az életünkből, sok olyan pillanatra is, amire előtte nem emlékeztünk. Itt már elkezdődhet a kifogásgyártás az elme részéről,”nem emlékszem mindenre: arra, amit mondott, tett, stb”, de pont ezek a dogok azok, amik nem is annyira fontosak, legalább is nem annyira, hogy ezek miatt ne vágjunk bele. Amikor elkészülünk egy listával, neki kezdhetünk magának az összegzésnek. 

A folyamata a következő: lehetőség szerint egy csendes zárt térben helyezkedjünk el ülve, kényelmesen, válasszuk ki az összegzendő témát.

Igyekezzünk megtalálni a belső nyugalmat, a belső csend állapotába kerülni. Ha valakinek a vizualizálás nem megy, nem fontos. Mondjuk ki a nevünket, fogalmazzuk meg, mondjuk ki hangosan, hogy mit akarunk összegezni, és hívjuk meg a szántszándékot (Carlos Castaneda) segítségül. A szántszándék hangos kimondása, kiabálása, képes megállítani a folyamatosan kattogó elmét! A varázslók úgy tanítják, hogy amikor kimondjuk a nevünket, és elkiabáljuk magunkat a szántszándék meghívására, a Spirit „meghallja” a hangunkat, és mellénk állítja a szánszándék energiáját. Egy nagyon egyszerű dolgot teszünk az összegezés alatt. 

Azt az energiát, amit belefektettünk a szituációba, fejünket elfordítva valamelyik irányba egy belégzéssel visszaszívjuk, a kilégzéskor pedig, fejünket a másik irányba fordítva visszaadjuk a mások által belefektetett energiáját. Mindaddig folytatjuk a be és kilégzést, amíg azt nem érezzük, hogy az akkori energia csere helyre nem állt. 

Van úgy, hogy a felidézett kép foszlik semmivé, vagy megjelenik a testben egyfajta megkönnyebbülés érzés. Ez minden embernél más és más lehet. A lényeg az, hogy ezt a fajta érzékelést a belső csendünkön keresztül tapasztaljuk meg. Ami ilyenkor történik az, hogy a szituációban benne ragadt energia, a légzés segítségével újra mozgásba lendül, és visszatér ahhoz, aki az összegzést végzi. 

Természetesen a másik szereplő energiája is mozgásba lendül és visszatér hozzá. Ez az energia-visszatérés szimbolikus, hiszen a varázslók magyarázat szerint (Carlos Castaneda) zárt energia gömbök, vagy tojások vagyunk, így nem tudunk energiát elveszíteni, de az energiánkat le tudjuk kötni önmagunkon belül, beleszilárdítani minden egyes szituációba. 

Ez azt jelenti, hogy a szituációkban lekötött energiánk a légzés segítségével fölszabadul, és mivel mozgásba hoztuk magunkban az energiát, így a másik emberben is megmozdul. Egy szituációt nem biztos, hogy elég egyszer összegezni. Amikor már egy oldalról, a saját szemszögünkből összegeztük, érdemes a másik szereplő szemszögéből is megtenni, majd egy új nézőpontból, mintegy kívülről látva az egészet újra összegezni. 

Érdemes összegezni a helyeket is, hiszen azokban is megmaradnak az energiáink lenyomatai. Minden egyes összegzéssel egy újabb és újabb héjhoz érkezünk el a személyiségünk rétegében. Maga a személyiség határozza meg a személyes múltat, és ez visszafelé is igaz. 

A varázslók úgy tartják (Carlos Castaneda), hogy lehet, hogy nem elég egy élet ahhoz, hogy megszabaduljunk a személyes múltunktól, de ha van elég energiánk, akár egy lélegzettel is eltüntethetjük azt. Ahhoz, hogy egy lélegzet elég legyen, teljesen ki kell „takarítani a házunk tájékát”, hogy aztán a hétköznapi élet eseményeit már egyetlen lélegzettel el tudjuk tüntetni. 

Egy energetikai tény, minél többet összegezünk, annál több lekötött energiánk szabadul föl, annál több dologra emlékezünk a személyes múltunkból, amit összegezve, újabb és újabb energiát szabadíthatunk föl. Ezzel lehetőséget adunk magunknak, hogy megismerve a személyes múltunkat, átalakítva az önmagunkról megszilárdult képet, eljussunk a valódi lényünkhöz, amely szabadnak született erre a világra. 

A végső célunk az összegzéssel az, hogy feddhetetlen harcossá váljunk (Carlos Castaneda), akit semmi nem tud kimozdítani a középpontjából, és bármiben szabadon dönthet az életében minden pillanatban. Az idegen elme kitalál majd mindenféle trükköt, hogy távol tartson az összegzéstől, sőt még arra is képes, hogy elhitesse velünk azt, hogy egy bizonyos szituációt már kiösszegeztünk. Ez ellen a legjobb dolog az önmagunk állandó megfigyelése. 

Ha tudatossá tesszük az életünket, és az összegzés segítségével föltárjuk a szokásos viselkedési mintáinkat, egy idő után már érzékelni fogjuk azt, hogy valóban kitisztáztuk-e az életünket. Nagyon csavaros, rafinált trükkökkel áll elő az elménk, hogy újabb és újabb csapdákat eszeljen ki nekünk, annak érdekében, hogy a már fölszabadított energiánkat visszaterelje a jól megszokott viselkedésekbe. 

Az összegzéssel még nincs vége az önmegismerésnek, hiszen azzal a fölszabadított energiával kezdenünk is kell valamit. Amikor egy szituációból visszavettük az energiánkat, azt a helyzetet meg kell vizsgálnunk a testtartás, a gesztusok irányából is, és ezeket megváltoztatva egy újabb csapást mérhetünk a „lakónkra”.  

A test tudatossá tétele nagyban segít föltárni az energia lekötéséhez vezető utat, és megfigyelve az „önkéntelen” testi reakcióinkat, azokat megváltoztatva közelebb kerülhetünk a szabadságunkhoz. Olyan ez, mint egy hagyma héjait egyenként eltávolítva eljutni a valódi önmagunkhoz. Az összegzéssel minden egyes „hagymahéjba” belekötött energiát visszaszerezhetjük. Ahogyan megváltoztatjuk a viselkedésünket, úgy változik meg az életünk is ebben a világban.