Migrén - Pósa Ferenc szerint

Fizikai jellemzői:

Féloldali, lüktető, elemi erejű fejfájás, amely rohamokban jelentkezik és órákig, vagy még tovább eltarthat. Nőknél gyakoribb, leginkább a serdülőkorban vagy a felnőttkor elején, gyakran menstruáció idején lép fel. Émelygés, hányás, vizelési inger, homályos látás vagy fényiszony kíséri. A migrénes látászavar fény-hallucinációkkal jár, úgymint fény-fellobbanások, csillag- és szikralátás, cikkcakkos fényjelenségek vagy szabályos mértani alakzatok felvillanása. Átmeneti vakság, szemizombénulás, eszméletvesztés és tudatzavar is előfordul. E félelmetes tünetek hátterében a nyaki vagy agyalapi verőerek valamelyikében zajló kórfolyamat áll: érgörcsöt követő érfalvizenyő lép fel, vagy heves lüktetéssel kísért értágulat.
Mi idézi elő e mélyen zajló drámai változásokat?
A migrénes rohamokat gyakran váltja ki érzelmi, vagy fizikai stressz; fronthatás, kimerültség, túl kevés (esetleg túl sok) alvás, s különös módon, esetenként bizonyos ételek – így pl. a csokoládé – és alkoholtartalmú italok fogyasztása.
Gyógyításában, vagy legalábbis a tünetek enyhítésében az orvoslás nagyszámú, különféle fájdalomcsillapítót vet be. Sokat segít, ha a beteget csendes, elsötétített szobában fektetjük le, kizárva a külvilág fény- és hangingereit.

Lelki jellemzői:
Az ér görcsei valamilyen kielégítetlen vágy miatt alakulnak ki. Itt nem kell feltétlenül „valami rosszra” gondolni J. De ez is közrejátszhat.
A görcsökkel járó folyamatoknál az alábbi jellegzetesség áll a háttérben: valamihez, valamilyen elvhez, vagy valakihez igen szorosan, csaknem erején felül ragaszkodik. Ez a ragaszkodás annyi erejét leköti, hogy közben már nem marad ideje az élet naposabb felével foglalkozni. Mindennapjai igen zavarosan telnek, egyre kevésbé tud koncentrálni a nyugalomra és egy felpörgetett állapotba kerül. Ebbe már nem férnek be az újabb ismeretek, a nyugalmat, a harmóniát teremtő tapasztalások.
Egyre inkább magára-maradottságot, magányosságot érez. Ez természetesen csak az adott – feloldatlan – problémára vonatkozik.
Tudja, és ráadásul nagyon is tisztában van a megoldással, de helyette kibúvókat és indokokat keres, és talál, melyek alátámasztják tehetetlenségeit.

A gyógyulás, a teljes gyógyulás útja a feloldásban, az ismeretek gátolt áramlásának feloldásában van.
Vajon mivel oldható fel ez az évek alatt jól megindokolt hozzáállás, viselkedési szisztéma?

A könyv elején már kitértem erre: semmin sem lehet változtatni. Hagyni kell, hadd változzon magától! A betegnek kell tudnia, mi, milyen cselekvés váltja ki az üresség érzését. Könnyebbé teszi haladását, ha tudja, minek szeretne hátat fordítani. Ebből már kikövetkeztethető a célirányos cselekvés is.