Naspolya

Nem "szabályos" gyümölcs: a színe barnás, mintha romlófélben lenne, nem lehet egy jó nagyot harapni belőle, az íze is szokatlan - de azért érdemes felfedezni a késő ősz gyümölcsét, a naspolyát.




Ismerjük meg!

A naspolya (Mespilus germanica) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik, az alma, a körte, a birs rokona. Egyes források szerint Japánból származik, másutt úgy tudják, hogy egy kínai kantonból lopták át Európába, ismét más szerint a számos egyéb gyümölcs megismerésének szokásos útján, a Földközi tengeri kereskedelem közvetítésével terjedt el Ázsiából. Az biztos, hogy Kelet- és Délkelet-Európában erdőszéleken, cserjésekben vadon is megterem. Magyarországon a házi kertek, díszkertek kedvelt gyümölcskülönlegessége. Nagyobb mennyiségben Szentes és Szeged környékén termelik. Viszonylag kistermetű fa vagy bokor, a meleget kedveli, ezért a Kárpát medencétől északabbra már nemigen él meg. Három-öt méter magas fa vagy cserje, vesszői barnásak vagy vörösesbarnák. Lombkoronája önmagában is dísze lehet kerteknek, parkoknak. Virágai öntermékenyülők, ami azt jelenti, hogy akkor is terem, ha csak egyetlen példány van belőle a közelben. A félárnyékot is elviseli, a különböző talajtípusokhoz jól alkalmazkodó, igénytelen növény, de kedveli a mélyrétegű, nyirkosabb talajokat. Nem fagyérzékeny, a teleinket jól tűri. Május közepétől virágzik, virágai fehérek. Gyümölcse gömbölyű vagy körte alakú. Héja molyhos, színe éretten barna, édeskés fanyar ízű, állománya kásás. Késő ősszel érik. A fáról leszedve még kemény és élvezhetetlen a naspolya, de érlelés után megpuhul, vékony héja pergamenszerűen elválik, lehúzható és sötétebb barna lesz, íze pedig édessé válik. Régebben ismerték több fajtáját, például a nottinghami, házi és hollandi fajtájú naspolya, de ma már ezeket nem termesztik. Manapság fellelhető fajtái: Early Red, Pineapple, Premier, Grossa De Sicilia, Eulalia.

Miért jó?

Mintegy 12 százalék szénhidrátot és az almafélék közül is kiemelkedő mennyiségű, 12 mg C-vitamint tartalmaz száz grammonként. Éretten a nyersen való fogyasztása mellett lekvár főzésre is alkalmas, mivel magas a pektintartalma. Tartalmaz még vasat és kalciumot, emellett jelentős mennyiségű cserzőanyagot is. A vastartalma miatt fogyasztása vérzékenyeknek kifejezetten ajánlott és ezen kívül még csonterősítő hatása is van. Gyulladáscsökkentő hatású növényként ismeri a természetgyógyászat. Energiatartalma 55 kcal, 236 kJ/100 gramm.

Jó tudni!

A naspolya ún. utóérő gyümölcs, október végén, november elején lehet szüretelni. Régen szalmára terítve érlelték a kamrában, de akkor is jó, ha a leszedésével megvárják az első fagyot. A somhoz és a kökényhez hasonlóan ugyanis legjobban akkor fogyasztható, ha megcsípte a dér, népiesen szólva "szottyossá" válik.

Hogyan fogyasszuk?

Feldolgozható gyümölcslekvárnak, pürének (húsok mellé köretként), vagy más gyümölcsfajtákkal (például birs, alma, körte, vagy szilva) vegyesen ivólének. Az érett, dércsípte gyümölcsöt fogyaszthatjuk nyersen. Ilyenkor a héját lehúzzuk, a magokat kikerüljük, mert ezek élvezhetetlenek. Zselét is lehet belőle főzni, mert sok pektint tartalmaz.

Tippek-tanácsok

Parfét készíthetünk a naspolyából, ha a megmosott gyümölcsöt megtisztítjuk a héjától és a magvaitól, majd turmixgépben összetörjük. Narancslikőrrel, cukorral, vaníliás cukorral, pici sóval ízesítjük, majd habba vert tejszínbe keverjük, és formába öntve fagyasztjuk. Lekvárnak elkészítve nem kell a héját, magvait sem eltávolítani, hanem kilónként négy deci víz hozzáadásával főzzük, amíg szét nem esnek a gyümölcsök. Szitán átnyomjuk, azután adjuk hozzá a cukrot, azzal együtt sűrűre főzzük. Üvegekbe téve száraz dunsztba helyezzük. Sokféle süteménybe, krémbe, egyéb édességbe felhasználható.

Érdekességek

A naspolyafa terméséből és leveléből előállított készítmények a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére használhatók. Bélbetegségek kezelésében is szerepet kapott. A naspolyafa kérgének főzetét a népi gyógyászatban vérzések csillapítására alkalmazták. A naspolyamagból készített teának vesekő elleni gyógyhatást tulajdonítanak.

Dr. Bálint György kultúrtörténeti érdekességként idézi a XVII. században élt Lippai Jánost, aki a Posoni kert c. könyvében már említi a naspolyát: "A noszpolyafa gyümölcseit, minek előtte meglágyul, akkor szedik: de jobb, ha a fáján hagyják, hogy egyszer vagy kétszer megcsípje a dér, s édesebb leszen. Ha elébb leszedik, s szalmára rakják, úgy is meglágyul, és akkor eszik őtet nyersen, mert főve nem láttam."