ÚGY TŰNIK, a Vízöntő energia felébresztette a női pszichében a Halak érában elnyomott, háttérbe szorított én-energiákat. Halak-analóg ugyanis a 12. ház, vagyis a lemondás, az én-feladás, a tehertételek elviselésének fogalomköre, s ez – tudjuk - az európai kultúrkör keresztényi szemléletét is alapvetően jellemezte.
A VÍZÖNTŐ-KORBAN tehát felszabadult a Nap, az Én, s ez a férfiakban a racionális gondolkodás előtérbe kerülését, a “hiszem mert képtelenség” Halak-elvének elvetését eredményezte. Eljött a tudományosság hajnala, amely megteremtette az alapjait számtalan Vízöntő-analóg fogalom megvalósulásának. A találmányoknak, újításoknak, a műszaki fejlődésnek, az ipari, technikai és informatikai forradalomnak. A férfi lélekben Vízöntő-hatásra tehát nem a háttérbe szorított Hold-princípium szabadult fel, hanem csupán a Nap-princípium elnyomott, addig tiltott oldala.
VAJON MI történt a férfiak Hold-archetípusával? Lehetséges-e, hogy azt meg sem érintette a változás szele? Ha alaposabban utána nézünk, azt látjuk: megérinteni ugyan megérintette, de tartós változást nem okozott. Goethe Wertherjének nyomán (ami 1774-ben jelent meg), vagyis a romantika idejében, a férfiak Hold-énjének felszabadítása az érző, szenvedő s egy kultúr-korszakot végigzokogó férfitípus divatjában ki is merült. Könnyen belátható ugyanis, hogy nem lehet ipari forradalmat csinálni olyan férfiakkal, akik folyvást könnyes zsebkendőjüket gyűrögetik…
A HOLD-PRINCÍPIUM a férfilélekben tehát újra elfojtás alá került, és mindmáig Csipkerózsika álmát alussza. S amit az ember a lélekben elfojt, annak ijesztő torzképe a környezetben, a világban bukkan fel újra. A férfiban elnyomott női archetípus mint Árnyék lép a színpadra: a túlnépesedés (Hold), a földi bio- és ökoszféra sérülékenysége (Hold), a kultúrák, a tradíciók, a múlt emlékeinek (Hold) pusztulása és pusztítása a Hold-árnyékszemélyiség megnyilvánulása. A férfi tehát nem változott, változott helyette a környezet, amit saját Árnyékának megfelelően alakított. Annál nagyobb átalakulás történt azonban a női lélekben, amelyben mind a jin (vagyis: a Hold) oldal, mind pedig a jang (vagyis: a Nap) oldal megélésre került.
A VÁLTOZÁS kezdetén két út állt a Vízöntő-kori női minta előtt. Az egyik útjelző táblán a Vízöntő kihívására való spontán válasz állt: légy egyenlő és testvéri – vagyis légy férfi. Tedd azt, amit egy férfi tehet: öltözz olyan ruhába, vedd át a gesztusait, a szóhasználatát, a szokásait, szüntesd meg a férfi-kiváltságokat úgy, hogy azok a te kiváltságaiddá is váljanak. S legyenek az ambícióid férfi-ambíciók: pénzkereset, karrier, vezető pozíció.
A MÁSIK útjelző táblán az Uránusz üzenete állt - a sajátos megoldások, a másság, az egyediség, a függetlenedés, a hagyományos rendszerekből való kilépés, a járatlan utak és az individualizálódás ígéretével. Ez az út azonban járatlan volt és járatlan mind a mai napig, ugyanis az emberi psziché alapvető igénye a mintázatkövetés. Vagyis a szülői és környezeti sablonok átvétele. Ahol pedig nincsen minta (vagyis járatlan az út), ott a lélek ösztönösen megtorpan és nem megy tovább.
MARADT tehát az előbbi út, vagyis a férfi-minta követése, ami azonban több szempontból is válságos helyzetet idézett elő. Gyereket változatlanul csak nők szülnek, s a személyiségfejlődés korai szakaszában mindenkinek elemi szükséglete az, hogy anyai energiákat maradéktalanul megtapasztalja. Ez mindenképpen a hagyományos női szerep elfogadását kívánná az anyától, ám a Uránusz energiái nagyon sok esetben már ilyenkor, vagyis igen korai szakaszban is képesek szétrobbantani a tradicionális családmodellt.
AZ URÁNUSZ először annak a kérdését veti fel: ki vagyok én? Mi dolgom a világban? Mi az a szerep, küldetés, ami egyénileg rám szabott, aminek végrehajtására egyedül én vagyok hivatott? Ez nem más, mint az életközepi válság tünete, amely hagyományosan az égi Uránusz bolygónak a születéskori helyzetével való szembenállásakor következik be, vagyis kb. a 42-edik életév táján. Ez a férfiakra többé-kevésbé igaz is, ám a nők, akikben az aktív Vízöntő-energia egyértelműbben manifesztálódik, gyakran már a húszas éveikben szembesülnek az előbb említett uránuszi kérdésekkel (és gyakran éppen a hagyományos női szerepnek való megfelelés jelenti azt a gyújtózsinórt, ami a folyamatot elindítja. Innen ered pl. a gyes-szindrómaként ismert jelenség). S mivel egy planéta által képviselt energiák analógiás láncot alkotnak, vagyis fellépésük a lélek színpadán gyakran egyidejű vagy egymást követő, az „útkeresés” motívuma a leggyakrabban a függetlenedés mindent elsöprő igényével társul. Ma már szinte szétválaszthatatlanná vált a két kijelentés: “keresem magam”, azzal a bejelentéssel: “elhagylak” (vagy: “egyedül akarok élni”). Pedig ezek nem szükségszerűen egybeötvöződő fogalmak. S ezzel az analógiás “árukapcsolással” be is teljesedik a Vízöntő-kori magánéleti válság, s igazából nem tudni, ha ezek az energiák már a felszínre kerültek, mi okoz nagyobb válságot: az, ha aki menni akar: megy – vagy az, ha marad…
MINÉL NYUGATIBB az érintett kultúra, s minél fiatalabb az érintett generáció, annál szembeötlőbb a női szerep általános válsága. Ez az egyedi életekbe teljesen sajátos módon tör be, gyakran váratlanul, előzmények nélkül, mint a villámcsapás, amely szintén Uránusz-analóg. S mit tehet az, akinek, mint egy tornádó, feldúlta az életét e Vízöntő-kori energia? Tanácsért, segítségért folyamodik, például elmegy egy asztrológushoz.
AMI AZONBAN egy archaikus leképezési rendszer behozhatatlan előnye más vizsgálati módszerekkel szemben – az egyben sajnálatos hátránya is. Achilles-sarka ugyanis, hogy archaikus. Örök és változatlan mintázatokkal dolgozik – vagyis múlékony földi eseményeket vet egybe az Univerzum felismert, időtlen mintázataival. A Vízöntő-kor analógiái azonban (ismét idézem): a járatlan út, az új rendszer, az egyedi, még nem használt megoldás. Ennek alapján már akár paradoxnak is tűnhet a Vízöntő-kori archaikus szemléletű tanácsadás ténye….… Ugye, úgy hangzik, mint a fából vaskarika.
EGY MÁSIK korszakváltás hajnalán egy názáreti férfi ezt mondta ugyenerre: “Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, különben kiszakadnak a tömlők, s a bor kiömlik és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való, akkor mindkettő megmarad”. Be kell látni, hogy mi magunk, asztrológusok sem ismertük fel, hogy folyvást régi bort töltögetünk új tömlőbe. Igaz, fel lehetett volna figyelni arra, hogy bár számtalan jobbnál-jobb ötletet adunk mások életének, problémáinak megoldására, ezek bizony inkább szép tanítások mint használható megoldások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése