2009. október 6., kedd

Vízöntő korszak I.




Nem ígérhetem, hogy hajózási térképet rajzolok. Pedig a hagyományos női szerep – és ezt egyre szélesebb fórumon kénytelenek vagyunk beismerni – komoly válságban van.

MINDENEK ELŐTT szeretném a fenti címmel kapcsolatos esetleges illúziókat eloszlatni. „Női szerep a Vízöntő-korban”… az ember joggal úgy gondolja, hogy ha egy archaikus leképezési rendszer képviseletében szól valaki, arról ad útmutatást, hogyan, milyen elvek és ősi megfelelések alapján kell vagy kellene a mai kor kihívásai közt élő nőnek élete hajóját kormányozni, hogy az biztonsággal révbe érjen. Én azonban nem ígérhetem, hogy hajózási térképet rajzolok. Pedig a hagyományos női szerep – és ezt egyre szélesebb fórumon kénytelenek vagyunk beismerni – komoly válságban van.

ÉS AMIKOR egy változási folyamatnak nem látjuk a végét – előbb-utóbb tanácsadó szakemberhez, így gyakran asztrológushoz fordulunk. A megkeresések közel fele/kétharmada közvetlenül vagy közvetetten valóban ezt a problémakört járja körül. Ezért érdemes alaposabban is körüljárni a témát – s nemcsak a problémát, hanem azt is, hogy az arra adott válaszok vajon működőképesek-e vagy sem.

A VÍZÖNTŐ-KOR fogalmát, azt hiszem - nem kell külön megmagyarázni. Azt már annál inkább – mert ez a szakmai körökben is vita tárgya - , hogy a 2160 éves világhónapok közül a Halak korszak már bealkonyult, s beköszöntött a Vízöntő kor hajnala. Ha megpróbálnánk mind az Uránusz bolygónak (amelyet 1781-ben fedeztek fel), mind pedig a Vízöntő karaktertípusnak csupán három szóba sűríteni a lényegi üzenetét, az így hangozna: SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG. Az Uránusz felfedezését mindössze 5 évvel előzte meg az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása, s 8 évre követte a francia forradalom kirobbanása.

A VILÁGHÓNAPOK váltakozását leginkább a szellemtörténeti folyamatok követésével azonosíthatjuk (ide értve a történelmet valamint a vallás-, kultúra- és tudománytörténetet). Ezzel évtizedes pontossággal határozhatók meg a korszakváltások, míg a csillagászati módszerek több százéves bizonytalanságot is eredményeznek.

A BEKÖSZÖNTÖTT Vízöntő-kort tehát olyan információ- vagy energetikai mintázatként is meghatározhatjuk, amely az emberiség kollektív tudattalanjában 23 ezer éves álmából éppen most ébredezik. Ahhoz, hogy lelkünkben helyet tudjunk neki készíteni, elengedhetetlenül fontos, hogy karakterét, szándékát, működésének irányait megértsük. Ehhez királyi út az asztrológia analógiás szemlélete. A Vízöntő energiát az emberi pszichébe az Uránusz csatolja be. Ehhez planétához az asztrológiai gondolkodás – többek között – az alábbi megfeleltetéseket sorolja: különcség, furcsaság, extremitás, sajátos megoldások, másság, egyediség, függetlenedés, a hagyományos rendszerekből való kilépés, a járatlan utak, új rendszerek és individualizálódás.
A HAGYOMÁNYOS női szerep alapjait a Vízöntő-korban elsőként az egyenlőség eszméje rendítette meg. A nőmozgalmak, az “egyenlő jogokat a nőknek” jelszava. Egyébként ez – nyilvánvaló módon - minden demokratizálódási folyamat elengedhetetlen velejárója is. Az „egyenlőség” ebben az esetben azt jelenti: egyenlőnek lenni a férfival, aki az asztrológia nyelvén az apa-férj-animusz archetípushoz, a Naphoz köthető.

A LÉLEK, amelyik mindig archaikus mintákat követ, hajlamos az elnyomott, a háttérbe szorított tartalmakat projektálni. Így alakulnak ki azok a kölcsönös, egymást kiegészítő mintázatok, amelyek a család, mint pszichoszociális alapegység stabilitását szolgálják. A születési horoszkópjában álló Nap energiamintázatát például egy kislány először az apjára, később pedig a férjére vetíti ki. Egy Oroszlán Napú leány tehát ilyen-vagy olyanformán az apját érzékeli Oroszlánnak, később a férjét, (és ez független ezek Nap-jegyétől), de ugyanezt a énállapotot önmagában elnyomja. Legalábbis így volt ez néhány ezer évig, ami éppen elég idő arra, hogy alapos lenyomatot hagyjon mind a kultúrában, mind pedig a saját lelkünk alapjaiban.

EZ TERMÉSZETES MÓDON összekapcsolódott és kiegészült a férfi lelkében visszaszorított ill. a női szereplőkre kivetített Holddal. A nő elfojtotta, nem élte önálló akaratát, nem döntött és nem határozta meg önmaga és családi környezete jövőjét – vagyis nem élte belső tartalomként a horoszkópjában álló Napját. A férfi ezzel szemben érzékeny, ösztönös, intuitív lényét, az irracionálist, a sejtelmektől, megérzésektől és álmoktól vezérelt énjét szorította háttérbe a nevelés és a társadalmi elvárások alapján, vagyis nem azonosult a horoszkópjában jelölt Hold energiamintázatával. Igaz, ezt a mondatot jelen időben is mondhatnám. A férfiszerep ugyanis az idők során nem sokat változott. Mindössze annyi történt, hogy a női szerep radikális megváltozásával mi férfiak is kényszerűen változtunk, de ez inkább az elbizonytalanodás vagy a tájékozódási zavar következménye. Ezzel szemben a nők ma igen ritkán vagy csak idézőjelben használják az “uram” vagy az “apám-uram” kifejezést. Száz évvel ezelőtt ez még nem volt így. Mi történt hát ez idő alatt az emberi lélekben?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése